Tarkalepkék

(Nymphalidae)

   Zömmel nagy termetű és színpompás lepkék. Mintázatuk többnyire bonyolult, változatos, nehezen leírható. Szemük nagy, ajaktapogatójuk előrefelé, fölfelé görbül. Nyelvük jól fejlett, csápjuk hosszú. Szárnyaik erőteljesek, elülső szárnyuk többnyire egyenlő oldalú 3szög alakú,  külső szegélye gyakran csipkés vagy karéjos.
   A szárnyak fonákja jellegzetes mintázatok mutat. Sok olyan nemzetség van a tarkalepkék között, amelyeknek a fajai csak a fonák mintáji alapján különböztethetők meg egymástól. (Ezért láthatunk némely gyűjteményben megfordított példányokat, fonákjukkal fölfelé helyezték el őket a gyűjteménydobozban.)
   Változatos méretűek, a legkisebb fajok nem érik el a 3 cm-t, a legnagyobbak szárnyfesztávolsága 13 cm körül van.

   Említettük, hogy a tarkalepkék szeme nagy, félgömb alakú, és hogy ajaktapogatójuk erős, pödörnyelvük jól fejlett. Három pár lábuk közül az első csökevényes. A hímeké erősebb, mint a nőstényeké. Az első pár láb nem vesz részt a járásban, az csak úgynevezett "tisztogatóláb".
   Gyakoriak a fajon belüli változatok, az úgynevezett eltérések, ABERRÁCIÓK, s nem is kevés faj akad elfehéredett (albinisztikus) vagy elfeketedett (melanisztikus) példányokkal is.

   A tarkalepkék családja az egyik legnépesebb nappalilepke-csaklád. Több ezer fajuk ismert, az egész világon elterjedtek, legnagyobb szín- és alakgazdagsákukat a trópusokon érik el. Magyarországon 42 fajuk él.
   A tarkalepkefajok zömmel az erdők, a napfényes erdei utak, tisztások lakói. Felhős, borús időben nem repülnek, s akkor is "elülnek", ha túl nagy a hőség, vagy ha számukra túlságosan erősen tűz a nap. A virágokat látogatják, ezért a mérsékelt égövön többnyire a gyepszint virágain találjuk, míg a trópusokon, ahol a virágok inkább a cserje- és lombkoronaszintben nyílnak, a tarkalepkék csak ritkán ereszkednek le az aljnövényzetre.

   A tarkalepkék hernyói díszesek, testüket sorokba rendeződött tüskék borítják. Egyes fajokon a tüskék még el is ágaznak. Kivétel azonban a tigrislepkék és a színjátszólepkék nemzetségei, ahol a hernyók egészen simák, dísztelenek.
   Sok faj hernyói csoportosan élnek, és csak a bábozódás előtt szélednek szét. Tápnövénykörük rendkívül széles. A gyepszintben éppen úgy megtalálhatók, mint a cserje- és lombkoronaszintben. A bábok szögletesek, a legtöbb faj bábja fejjel lefelé lóg. Egyes fajok bábját fémesen csillogó foltsorok borítják.

Néhány példafaj:

Ál-táncoslepke, Indiai viráglepke, Tanzániai rókalepke, Madakaszkári rókalepke, Maláji levéllepke, Lilafényű sávoslepke, Nagy viráglepke, Új-guineai színjátszólepke, Változékony bíborlepke, Narancsos bíborlepke, Pompás szivárványlepke, Kis szivárványlepke, Gyöngyös tigrislepke, Tejfoltos tigrislepke

Ha kíváncsiak vagytok azokra a lepkékre, amelyeket ezek közül nem mutattam be, akkor utánuk nézhettek valamelyik keresőhonlapon.

Általam ajánlott keresőhonlap: www.google.co.hu