Bűzlepkék

(Danaidae)

   A bűzlepkék, amelyeket császár- vagy királylepkéknek is neveznek, a trópusi és szubtrópusi területek híres lepkéi. Nevük is elárulja, hogy kellemetlen szagúak, sőt sokuk testnedve mérgező.
   A család mintegy 300 fajt számlál, a fajok szárnyalakja és mintázata meglehetősen egységes. Szárnyuk széles, mintázatuk nagy foltokból áll. A legkisebb faj szárnyfesztávolsága 5 cm körüli, a legnagyobb eléri a 18 cm-t, a fajok általában 6-9 cm nagyságúak.
   A bűzlepkék kellemetlen szagú, mérgező testfolyadéka hernyók táplálékából származik. A hernyók ugyanis mérgező növényeken: selyemkóróféléken (Asclepiadaceae) és télizöldféléken ((Apocynaceae) élnek. A lepkék védettségét, amint már láttuk, más családok fajai is kihasználják: bár ők magut ártalmatlanok, a bűzlepkékhez való nagyfokú hasonlóságuk miatt őket sem támadják meg a madarak.
   A bűzlepkék hernyói feltűnőek: tarkák, sokszor ragyogó színűek, testükön 2-4 pár fonalas, bunkós végű kiemelkedés látható. A bábok fejjel lefelé csüngenek, zömök, kerekded formájúak.

   A bűzlepkék bizonyos nemzetségének elterjedési területe igen nagy. A meleg égövön, az egyenlítőhöz közeli tájakon, sok helyütt a bűzlepkék a legfeltűnőbb nappali lepkék, lomha repülésükkülönösen szembeszökővé teszi őket. A vándorló fajok elterjedése benyúlik a mérsékelt égövi területekre is.
   Az egyik legismertebb vándorlepkefaj az Észak-Amerikában élő pompás királylepke (Danaus plexippus). Ez a faj nem trópusi lepke, az USA-ban és Kanada déli területein él. Ősszel, a hűvös idő beálltával a lepkék nagy tömegekben indulnak el dél felé, s az USA déli részein és a mexikói határvidéken telelnek. A telelő lepkék óriási fürtökben lógnak a fák és cserjék ágain. Március-áprilisban azután, mint a madarak, megindulnak vissza észak felé. Csaknem két hónapig tartó vándorlás után érik el igazi hazájukat, ajol lerakják petéiket, s kifejlődik a következő nemzedék.
   A lepkék szívósságára jellemző, hogy időnként néhány példány Nagy-Britanniában is feltűnik. Mivel hernyójának tápnövénye nem él Európában, szinte biztos, hogy a lepkéket vándorútjukon az uralkodó nyugati szél átsodorta Angliába, ott azonban szaporidni már nem tudnak.

Néhány példafaj:

Kameruni királylepke, Afrikai királylepke, Indiai királylepke, Maláji királylepke, Új-guineai bársonylepke, Fehérszegélyű bársonylepke, Burmai nimfalepke

Ha kíváncsiak vagytok azokra a lepkékre, amelyeket ezek közül nem mutattam be, akkor utánuk nézhettek valamelyik keresőhonlapon.

Általam ajánlott keresőhonlap: www.google.co.hu